Egy terápiás ülés helyszínéről a legtöbbünknek egy szolidan berendezett szoba jut eszünkbe: két fotel, egy asztal, egy óra, egy lámpa, néhány hangulatfestő tárgy. Mostani bejegyzésünkben két olyan terápiás formát mutatunk be, amelyek a Természetben, a Természet bevonásával zajlanak.

Ökoterápia

1996-ban Howard Clinebell alkotta meg az ökoterápia fogalmát, ami az ökopszichológiai elmélet gyakorlati megvalósulásának tekinthető. Az ökoterápia középpontjában az az elgondolás áll, hogy a természet és az ember közötti holisztikus kapcsolódás révén mindkét fél rendelkezik a másik gyógyításának képességével. Az ökoterápia tehát egyfajta gyűjtőfogalma a természetben végzett, fizikai és pszichés jóllétet fokozó gyógyítási folyamatoknak. Az ökoterápia eszköztárában találunk olyan megoldásokat, amelyek indirekt módon, a résztvevők szemléletmódjának, természet-érzékelésének megváltoztatásával hatnak a természetre. Ilyen például a természeti hangokkal folytatott relaxáció, a természeti képekkel való imaginációs munka, a természetre koncentráló álommunka vagy a természeti elemekkel kapcsolatos történetmesélés. Emellett olyan ökoterápiás foglalkozásokat is találunk, amelyek direkt módon a természetre és annak óvatos, ésszerű használatára fókuszálnak. Ekkor a tevékenységeket jellemzően természetvédelmi tartalommal töltik meg.

Az ökoterápiás tevékenység olyan újszerű pszichoterápiás gyakorlatnak is tekinthető, amely úgy értelmezi újra a hagyományos pszichológiai és pszichiátriai módszereket, elméleteket, mintha az ember-természet viszony valóban számítana. Az ökoterápiás foglalkozás során az egyén úgy élvezheti a természet nyújtotta szolgáltatásokat, hogy közben közösségben tevékenykedve „gyógyítja,” óvja az ökoszisztémát. A terápiás munka számos olyan élményt rejt magában, amelyek növelik a résztvevők fizikai, pszichés jóllétét, fokozzák a természet és embertársaik iránti felelősségérzetét, valamint javítják a természethez és az egymáshoz fűződő kapcsolatukat.

Az ökoterápiás foglalkozások kifejezetten jótékonynak bizonyulnak a következő csoportok körében:

• súlyos pszichiátriai problémákkal küzdő felnőttek;
• kedvezőtlen társadalmi helyzetben lévő fiatalok;
• civilizációs és szenvedélybetegségekkel küzdők.    

Vadonélmények

Alan Watts angol származású író, filozófus gondolata révén könnyen megérthető, átérezhető a vadonterápia célkitűzése: “You didn’t come into this world. You came out of it, like a wave from the ocean. You are not a stranger here.” A vadonélmények a természettel kapcsolatos egységélményre épülnek. A szabadban, a szinte érintetlen természeti környezetben töltött idő során a résztvevők megérezhetik, hogy egy náluknál sokkal nagyobb rendszer részét képezik; az énközpontúság helyébe a kapcsolódás, az egységhez való tartozás élménye lép.  

A vadonba szervezett terápiás, általában csoportos foglalkozások biztonságos, elfogadó, támogató hátteret biztosítanak önmagunk megismeréséhez. A terápiás folyamat során a résztvevők a megszokott környezetükből kiszakadva, kellő távolságból tekinthetnek rá életükre és azon szokásaikra, berögzült reakcióikra, destruktív viselkedésmintáikra, amelyek meggátolják őket abban, hogy életükben pozitív előjelű változásokat indítsanak el. A vadonélményeket képzett terapeuták vezetik, akik az önismereti munka, a természethez való kapcsolódás és a csapat összekovácsolása jegyében rítusokat, csapatépítő feladatokat, a természeti elemekhez kötődő tevékenységeket és közös beszélgetéseket iktatnak be a foglalkozásokba. A vadonban töltött idő előrehaladtával a résztvevők időérzékelése lineárisról fokozatosan ciklikussá válik. Továbbá a természetközeli lét intenzív megtapasztalása magában hordozhatja az időtlenség-érzet megélését is. A munka során a résztvevők gyakran tapasztalják, hogy a városi létben eltompult érzékszerveik felélénkülnek, aminek köszönhetően erőteljesebben érzékelik a külvilágból érkező impulzusokat. Önmaga, a másik és a természet iránt egyaránt „figyelmesebb,” tudatosabb jelenlétben telnek a vadonban töltött napok.

A vadonterápiát tartó terapeuta a foglalkozást követően időről időre újratalálkozik a csoporttal. A beszélgetések célja, hogy a résztvevők képesek legyenek megőrizni a természetben szerzett élmények hatását, és be tudják építeni tapasztalataikat hétköznapi életükbe.

A vadonterápia fő célcsoportjai közé tartoznak:

• a viselkedészavaros serdülők;
• a szerfüggőségtől szenvedő emberek;
• a depresszióval küzdők.

----------------------------------------------------

Felhasznált irodalom:

Linda Buzzel–Craig Chalquist (2009): What is ecotherapy? Ecotherapy: Healing with Nature in Mind. http://www.ecotherapyheals.com/whatisecotherapy.html.

Martin Jordan (2009): Back to Nature. http://www.ecotherapy.org.uk/files/ecotherapy/home/Therapy_today_article_on_ecotherapy.pdf.

Molnos Zselyke (2016): Ökopszichológia – Alapkönyv. Budapest: Ökopszichológiai Intézet, 2016. 

Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány (2013): Ökoterápia és önellátás: Fenntartható bentlakásos intézmények. Norvég Civil Támogatási Alap. 

Joe Sempik–Rachel Hine–Deborah Wilcox (2010): Green care: A Conceptual Framework. http://www.agrarumweltpaedagogik.ac.at/cms/upload/bilder/green_care_a_conceptual_framework.pdf.

Oliver James (2014): Ecotherapy: how does the great outdoors improve mental health? The Guardian. URL: https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2014/jun/17/ecotherapy-how-outdoors-improve-mental-health-parks-wilderness.

Good Therapy.org (2016): Wilderness Therapy. URL: http://www.goodtherapy.org/learn-about-therapy/types/wilderness-therapy.