Norvégiában a care farmok rendszere jóval fejlettebb, mint a legtöbb európai országban, mégis számos problémával küzd, amelyek megoldása még népszerűbbé és elfogadottabbá tenné a kezdeményezést.

A rendszer kihívásai

A következő nehézségeket azonosítottuk a beszélgetéseink alapján: 

• az egészségügyi és a szociális intézmények nehezen nyitnak a care farmok felé;
• az állampolgárok idegenkednek attól, hogy magánvállalkozók (gazdák) kínálnak olyan szolgáltatásokat, amelyeket eredetileg az állami intézményeknek kellene;
• fájdalmas történelmi gyökerek: a Bergen-i Egyetem egyik kutatójától megtudtuk, hogy Norvégiában az 50-es, 60-as években a megváltozott képességű embereket a környékbeli gazdákhoz “száműzték”, hogy ne zavarják a családok életét, ne legyenek szem előtt. A gazdának kötelező volt befogadnia a „sérülteket”, ezért gyakran borzalmas körülmények között „tartották” őket. Ezek a szörnyűségek máig ott lapulnak a kollektív tudatban, ami tovább erősíti az emberek bizalmatlanságát és idegenkedését a care farmokkal szemben;
• egyes kutatók szerint a care farmokon történő munka a stigmatizálás folyamatát erősíti azáltal például, hogy kiemelik a problémás gyerekeket az osztályból, és a farmokon külön foglalkoznak velük. Ez megerősíti a gyerekekben azt, hogy ők rosszak, „nem normálisak,” kezelhetetlenek, ezért szükséges „eltávolítani” őket az osztályból. Ezzel szemben a gazdák azt tapasztalták, hogy a gyerekek sokkal inkább kivételezettnek érezték magukat amiatt, hogy bekapcsolódhattak a gazdaság munkáiba;
• pénzügyi szempontból a gazdák egyik legnagyobb nehézsége, hogy nem rendelkeznek biztos, hosszú távú szerződésekkel a környékbeli szociális intézményekkel, iskolákkal. Egy évre, pár hónapra kötnek szerződéseket, ami nagyfokú bizonytalanságban tartja a care farmereket;
• a gazda és a szolgáltatást megvásárló intézmények között hosszú távú kooperációra lenne szükség a közös tanulás és fejlődés jegyében, de ez sajnos még nem igazán jellemző;
• a minőségbiztosítási rendszer továbbfejlesztésre szorul, mivel szinte kizárólag biztonsági szempontokra fókuszál. A potenciális care farmer rátermettségét, felkészültségét nem tesztelik annak ellenére, hogy a terápiás folyamat szempontjából ő tölti be a legfontosabb szerepet;
• nincs jelen a felsőoktatásban kellő hangsúllyal a care farm kezdeményezés, nem tartanak a témára épülő kurzust. Ez gátat szab annak, hogy elismertebbé válhasson a módszer, a szakemberek tudomást szerezzenek erről az alternatív eszközről, továbbá annak is, hogy még több kutatás készüljön a területen;
• a jóléti szektor számos tudományosan megalapozott, az adott szakma berkein belül elismert szolgáltatást kínál, amelyekhez a green care szolgáltatásoknak is fel kell nőnie. Ezért jogos elvárás a szakmabeliek részéről, hogy még több tudásanyagot, tapasztalatot, bizonyítékot halmozzanak fel az effajta tevékenységek eredményességéről, hatékonyságáról. Az eltérő szakterületek felé a számukra releváns kutatási eredményeket érdemes közvetíteni. Például a pszichológusok számára a green care tevékenységek mentális, pszichés problémákkal küzdőkre gyakorolt kedvező hatásait szükséges prezentálni.