Februári Science Café alkalmunkon Jakabos Hadassa klinikai szakpszichológussal beszélgettünk, aki az általa kifejlesztett egyedülálló terelés-terápiáról mesélt nekünk.  

Itt látható egy rövid videó az eseményről, akik pedig nem érik be ennyivel, olvassák tovább a bejegyzést.

Hogyan született meg a terelés-terápia ötlete?

Ez egy hosszú folyamat eredménye. Azt terveztem, hogy kiképzek egy terápiás kutyát, aztán úgy alakult, hogy a férjem egy mudit, egy terelőkutyát vett nekem ajándékba. Természetesnek tűnt, hogy felkeresek egy juhászt, akitől megtanulhatok terelni. 5 éven keresztül jártam hozzá, és sokszor másokkal együtt képződtem. Pszichológusként hamar megláttam a tanulótársaimon és persze magamon is, hogy mennyire kijön a személyiség, mennyire kijönnek a lelki problémák, amikor az ember birkákkal dolgozik.

Mi a terelés-terápia lényege? 

Elsősorban nem kutyákkal dolgozom, hanem racka juhokkal, merinói juhokkal, kecskékkel, lovakkal, tehát olyan állatokkal, akik kevésbé szocializáltak, akik vadabbak, érzékenyebbek. A menekülő állatok, mint például a juhok, érzékelik a társaik agyának hormonális szintjét, például ezért ugranak meg egyszerre egy veszélyesnek tűnő helyzetben. Ezek az állatok tehát a kliens mimikájára, izomfeszülésére, agyi állapotára is reagálnak, tehát a kutyákhoz képest még kifinomultabban tudnak tükörként funkcionálni a terápiás folyamat során.

A terelés-terápia konkrétan arról szól, hogy a kliens szemben áll húsz birkával, és különböző feladatokat kell teljesítenie. Mit kezd a helyzettel? Hogyan tudja kezelni? Megriad tőle vagy önbizalommal telve uralja a szituációt? Ha belül feszültebb a páciens vagy fél, akkor a nyáj távolságot tart, nem fogad szót neki, ha viszont a jelenben van, átlátja, kézben tartja a helyzetet és gyorsan reagál, akkor a nyáj hajlandó lesz együttműködni vele. Belső mechanizmusok alapján rezonál egymásra a kliens és a nyáj. Sokféle gyakorlat van a tarsolyomban, amikkel különböző problémákat tudunk célba venni; például van egy olyan feladat, aminek a kivitelezése közben a páciens egyre intenzívebben megérzi, hogy képes hatással lenni a környezetére, hogy nincs kiszolgáltatott állapotban. A terelés-terápia során más típusú tanulás történik, mint a klasszikus terápiás ülések során; az itt megszerzett készség szintű tudás az implicit memóriában raktározódik, ami a verbális szinten szerzett tudásnál jóval mélyebbre megy. Ezért is változik gyorsabb ütemben a páciens, már 5-6 alkalom után érzékelhető, hogy több önbizalommal felvértezve van jelen a helyzetben, másként oldja meg a feladatokat a birkákkal. Másrészt a kliens valós helyzetben működik, aminek köszönhetően jobban meglátom a nehézségeit, nincsenek vakfoltok, amik egy klasszikus, verbális szinten folyó terápia során nehezítik a folyamatot.

Összességében ez egy nagyon fárasztó módszer mind a kliens, mind a terapeuta számára, rengeteg részletre kell egyszerre koncentrálni. Épp ezért egy másfél órás „ülés” alkalmával 2x3-szor 10-15 percet dolgozunk a nyájjal, és általában nem hetente, hanem kéthetente találkozunk. A terelés egy kiélezett helyzet, nem mindenki számára ez a legjobb módszer, ezért a hozzám érkezőknek mindig személyre szabottan alakítom ki a terápiás folyamatát. Sok állat van a farmon, nem nehéz kreatívnak lennem. :) 

Hogyan találnak rád a pácienseid?

Gödöllőn van egy farmom, ahol racka juhokat, kecskéket, lovakat tartok. Emellett Budapesten is dolgozom, van magánpraxisom, de ha a klasszikus terápiás folyamat során azt érzem, hogy elakadunk, és a farmon az állatok segítségével gyorsabban haladnánk, akkor felajánlom a páciensnek, hogy jöjjön ki hozzám. Igazából bárkit szívesen fogadok, aki azt érzi, hogy a terelés segítségével szeretne közelebb jutni önmagához. Egyébként nem hirdetem magam, szájról-szájra terjed a hírem.

Ezúton is köszönjük Hadassának a beszélgetést és a Science Cafén való részvételt!  

A beszélgetésből készült podcast itt érhető el: 

Fotó: Szakál Diana

Az esemény az ESSRG Kft.-vel együttműködve az InSPIRES projekt keretében valósult meg.