A care farm ­­– hazai szóhasználatban elterjedt szociális farm – rendszer hazai kiépülése és megerősödése sokunknak távoli álomnak tűnik csupán. A hazai szakemberek, fejlesztők, gazdálkodók, pedagógusok nem igazán ismerik a mezőgazdaság és a szociális/egészségügyi szolgáltatások ilyen jellegű összekötését. Néhány kezdeményezésről azonban beszámolhatunk már, amelyekre a jövőben építhetünk a care farm rendszer kialakítása során. A következőkben áttekintjük a hazai helyzetképet, és a közös gondolkodás elindítása érdekében kérdéseket teszünk fel a külföldi példák adaptálhatóságával kapcsolatban.

A hazai care farm rendszer előfutárai

Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy itthon is működnek a care farmokhoz hasonló kezdeményezések, azonban jellemzően az Európa-szerte elterjedt megoldás egy-két elemét alkalmazzák csupán, legyen az a hátrányos helyzetben élők foglalkoztatása, bevonása, fejlesztése vagy a természet, a környezet, a farm, mint fejlesztő terep használata. Mindezek különböző hatásfokkal működnek, legtöbb nem tudatosan épít a green care szemléletére. Méretüknél fogva szinte láthatatlanok, pontszerűen, elszórva találunk rájuk, rendszerszintű (együtt-) működésről távolról sem beszélhetünk.   

De lássuk az úttörőket! Magyarországon 2014-ben elsőként a Környezeti Társadalomkutatók csoportja (ESSRG) szervezett egy műhelybeszélgetést "A szociális mezőgazdaság (social farming) helyzete és lehetőségei Magyarországon" címmel. A rendezvény keretén belül megpróbálták összekapcsolni a potenciális, hazai érintetteket egy lehetséges közös projekt elindítása érdekében. Ebből nőtt ki a Szimbiózis Alapítvány "A szociális farmok létrehozása Magyarországon" című projektje, amelyben egy szakértők által összeállított tanulmánykötettel próbáltak hatni a döntéshozókra, valamint erőteljes lobbi tevékenységgel kívánták/kívánják elérni, hogy a szociális farmok számára elfogadható jogszabályi környezetet alakítsanak ki a jogalkotók.

Két fő célkitűzést fogalmaztak meg:

• a szociális intézmények gazdálkodói tevékenységet is végezhessenek,
• a gazdák kínálhassanak szociális/egészségügyi/oktatási szolgáltatásokat a farmjukon.

Az alapítvány egy szociális farmokkal kapcsolatos roadshowval, valamint a Magyar Szociális Farm Szövetséggel terjesztette ki tevékenységét 2016-ban. A szövetség munkájának egyik nagy eredménye, hogy a 2014-2020-as Vidékfejlesztési Programon belül a Szolidáris gazdálkodás támogatása pályázati felhívás útján megnyílt a lehetőség a gazdaságok ilyen irányú, uniós forrásból való fejlesztésére.

A hazai példák között említhető a miskolci Szimbiózis Alapítvány által működtetett Baráthegyi Majorság vagy a perbáli Tovább Élni Egyesület, amelyek a fogyatékkal élők számára próbálnak olyan közeget teremteni, ahol értékteremtő munkát végezve, a társadalom hasznos tagjainak érezhetik magukat. Az értelmes munkavégzés egy újabb szintjét jelentik a megváltozott munkaképességűek számára kialakított munkahelyek, mint például a pátyi teacsomagoló vagy a pécsi elektronikai hulladékválogató üzem, amelyek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezésére indultak el. Emellett Pátyon egy olyan kerámiaműhely is működik, – szintén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt – ahol a nappali ellátás biztosítása mellett foglalkoztatják is a megváltozott képességűeket.

Egy súlyos értelmi sérüléssel élőkkel foglalkozó intézményben jut energia a palántázásra. Üdítő példa a hazai szociális ellátásban.

Másik példa egy pécsi szociális ellátó intézmény szederkényi gazdasága, ahol a megtermelt zöldségekkel, gyümölcsökkel próbálják ellátni a szervezet által működtetett szociális intézmények konyháit, valamint a környezetváltozásra vágyó ellátottak számára is nyitva állnak a birtok kapui.  

Az orosztonyi Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány 2013-as ökoterápia programját is megemlíthetjük, amelynek keretén belül öt Zala megyei bentlakásos intézmény kertjében ökológiai szemléletű kerteket alakítottak ki, színesítve ezzel a bentlakók mindennapjait és étkezését.

A magyarországi care farm-szerű kezdeményezések másik csoportja elsősorban az iskoláskorúakat célozza meg: ismeretterjesztő jellegű foglalkozásokat szerveznek. Ilyen például a szabadszállási Strázsa Tanya, a Falusi Porta Tanoda program, a pécsi Hamvas Kert, valamint az erdei iskolák és a tankertek mozgalma is.

Egy kiskunsági tanya udvara. Többféle foglalkozással, felkészülten fogadják a tanyára érkező gyerekeket, érdeklődőket. 

Adaptálható-e a rendszer itthon?

Kész válaszaink nincsenek, további kérdéseink annál inkább. Gondolatébresztőként megosztunk néhányat.

Meglátásunk szerint a külföldi minták adaptálhatóságával kapcsolatos kérdések megválaszolásához további kutatásokra van szükség. Ebben mi is igyekszünk részt venni, ugyanakkor lényeges lenne nálunk tapasztaltabb hazai szakemberek bevonásával pontos képet kapni az itthoni – többek között a felsorolt – care farm-szerű kezdeményezésekről és az itthoni szociális/egészségügyi/oktatási rendszerbe való illeszthetőségről. Emellett a gazdálkodók és a vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezetek, szakértők care farmokkal kapcsolatos gondolatait is szükséges kikérni, nemcsak elméleti síkon, hanem a gyakorlati bevezetéssel kapcsolatban is.

Főbb kérdéseink között szerepel a hazai adaptálással kapcsolatban, hogy az oktatási/szociális/egészségügyi intézmények működése lehetővé teszi-e itthon, hogy a klienseik (legyen az egy sajátos nevelési igényű kisgyermek, egy depressziós fiatal vagy egy demens idős ember) kimozduljanak az adott intézmény fizikai keretei közül egy gazdaságba? Például megoldható-e, hogy egy szociális intézmény ellátottja heti kétszer az intézményen kívül, egy környékbeli farmon tevékenykedjen? Vagy egy tanulási nehézséggel küzdő diák felfüggesztheti bizonyos időre a tanulmányait azért, hogy intenzívebben bekapcsolódhasson egy gazdaság életébe? Elég rugalmas-e a szervezetek működése ahhoz, hogy akár egyénenként eltérő terápiát, fejlesztést javasolhatnának? (Hiszen nem mindenki számára alkalmas megoldás a care farm.) Milyen szinten, milyen mechanizmussal lehet a működés költségeit beépíteni a rendszerbe, tudná-e az intézmény/állam vállalni a finanszírozó szerepét? A gazdálkodók szemszögéből is alaposan fel kell mérni, hogy jelen van-e részükről a kellő nyitottság, elegendő motiváció és szándék egy ilyen kezdeményezés elindítására. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a keresleti oldalról sem, azaz a lehetséges célcsoportok igényeinek, szükségleteinek minél pontosabb azonosítására: Van-e valódi, akár fizetőképes kereslet a farmokon nyújtott szolgáltatásokra?

Megfér egymás mellett az ágynemű és a traktor, még egy szociális intézményben is. 

Mit tanácsoltak nekünk norvég barátaink?

Több norvég interjúalanyunk tanácsát is kikértük az itthoni folyamatok elindításával kapcsolatban. Fő javaslataik a következők voltak:

• alulról építkezzünk – az érintetteket már a tervezés elejétől fogva vonjuk be az ötletelésbe, igények felmérésébe;
• párbeszéd generálása az érintettek között: gazdák, tanárok, megváltozott képességűek és szüleik, oktatási/szociális/egészségügyi szakemberek számára szakmai műhelybeszélgetések, kerekasztalok jó alkalmat teremthetnek a párbeszédre, inspirálódásra, a rendszer megismerésére, együttműködésre;
• minőségbiztosítás: a folyamatok elején egy minőségbiztosítási rendszer kialakítása is szükséges, hogy a kezdetektől fogva garantálható legyen a szolgáltatások bizonyos színvonala. Mindezt szintén az érintettek tapasztalatai, tudása alapján lehet megfelelő tartalommal feltölteni.

Véleményünk szerint sokat lendítene az itthoni care farming folyamatokon, ha külföldi szakértők bevonásával egy pilot projektet valósítanánk meg Magyarországon. A közös munka során kiderülne, hogy a külföldön bevált gyakorlatok vajon itthoni körülmények között is megvalósíthatóak-e.