Idén szeptemberben második alkalommal látogattunk el Norvégiába azzal a céllal, hogy még több információt gyűjtsünk a norvég care farm rendszerről. A következő bejegyzéseinkben összefoglaljuk, rendszerezzük, és reményeink szerint érthető formában tálaljuk azt a sok tudást, amit a norvég care farm rendszerrel kapcsolatban szereztünk tanulmányútjaink során. Elöljáróban annyit mondhatunk, hogy bőven van mit tanulnunk, de a rendszer még Norvégiában sem tökéletes.

A norvég care farm rendszer kiépüléséhez és elindulásához politikai szándékra, az érintettek nyitottságára és együttműködésre való hajlandóságára volt szükség. A norvég példán keresztül demonstráljuk, mi történik akkor, ha egy országban minden főbb érintett csoport (gazdálkodók, megváltozott képességű emberek és a velük dolgozó szakemberek, állami döntéshozók, kutatók stb.) felismeri a care farm tevékenységekben rejlő lehetőségeket.

A care farm rendszer kialakítása és megszilárdítása

Norvégiában a Mezőgazdasági Minisztérium ismerte fel a care farm szolgáltatásokban rejlő gazdasági lehetőséget, ők játszották a főszerepet a folyamatok előremozdításában. Ennek hátterében például az áll, hogy a norvég agrárpolitika egyik fontos törekvése, hogy megtartsa, megerősítse a kisgazdaságokat, családi farmokat, amelynek egyik útja az anyagi támogatások, másik pedig a gazdaságok bevételének növelése lehet. E két út közül a minisztérium az utóbbi felé indult el. Felismerték, hogy ha a farmok diverzifikálását segítik, azzal plusz bevételekhez juttatják a gazdákat, ami azt jelenti, hogy kevesebb agrártámogatásra van szükség a családi farmok életben tartásához. A care farming is ilyen kiegészítő bevételi forrásnak számít, mivel a gazda, a farmján nyújtott szociális szolgáltatásokért cserébe anyagi juttatásban részesül.

A care farm rendszer kialakítása a 90-es évek közepén kezdődött, amikor az érintett minisztériumok (Mezőgazdasági Minisztérium és a Regionális Fejlesztési Minisztérium) és a Norvég Mezőgazdasági Egyetem közösen útnak indította az Élő Iskola projektet (Living School Project), amely elsősorban az iskolákkal szomszédos gazdaságok pedagógiai potenciálját próbálta kihasználni. Egy másik kezdeményezés keretén belül tartós munkanélkülieket céloztak meg, akiket gazdaságok munkájába kapcsoltak be, így segítve elő visszailleszkedésüket a munka világába. Mindezek mellett a norvég kormány hálózatépítésbe kezdett: továbbképzéseket, konferenciákat tartottak az érdeklődők számára; elősegítették a témához kötődő kutatások elindítását, a minőségbiztosítási rendszer és az együttműködési modellek kialakítását, valamint megpróbálták áthidalni a gazdák és az állami szektorok (szociális és egészségügyi szektor) közötti távolságot. Mindezek megerősítéseként 2012-ben az imént említett két minisztérium – a green care mozgalom képviselőinek bevonásával – megalkotta a Nemzeti Green Care Stratégiát.

A green care szolgáltatás definíciója és célcsoportjai 

Norvégiában a care farm vagy a social farm kifejezések helyett a green care terjedt el, ami értelmezésükben egyet jelent a farmokon nyújtott, személyre szabott, minőségbiztosított jóléti szolgáltatásokkal, amelyek magukban hordozzák a fejlődés és az életminőség-javítás lehetőségét. A green care szolgáltatások helyszíne lehet egy gazdaság, egy erdőgazdaság vagy egy kertészet, a fejlesztő tevékenységek pedig minden esetben az adott helyszínen folyó munkákhoz kötődnek. A stratégia szerint a szolgáltatások az alábbi területeken alkalmazhatók:

• oktatás, ismeretterjesztés, pedagógiai munka;
• munkaerőpiac peremén lévők visszakapcsolása a munka világába;
• egészségügyi és szociális szolgáltatások, rehabilitáció;
• integrációs tevékenységek: menekültek, bevándorlók beilleszkedésének elősegítése;
• bűnmegelőzés, bűnelkövetők reintegrációja.  

A green care szolgáltatások a következő célcsoportokat, intézményeket szólítják meg: 

• család- és gyermekvédelem;
• bölcsődék és óvodák;
• általános iskolák, gimnáziumok;
• felnőttképzés;
• mentális betegségekkel küzdők;
• függőségben szenvedők;
• demenciával küzdő idős emberek.  

A stratégia célkitűzései

A care farm rendszer kiépítése és megszilárdítása érdekében az alábbi célkitűzéseket határozták meg a stratégiában:

• a gazdaságok kedvező – gyógyulást/ tanulást/fejlődést elősegítő – adottságainak leghatékonyabb kihasználása;
• minőségbiztosított és hatékony jóléti szolgáltatások kifejlesztése a farmokon;
• a green care-hez köthető kutatások elindítása;
• a green care mozgalomban érintettek feladatköreinek körülhatárolása.  

Minőségbiztosítási rendszer és az „Inn pa tunet” márkanév

2012-ben a care farm rendszer kiépülésének harmadik fázisaként – a stratégia célkitűzései mentén – minőségbiztosítási rendszert alakítottak ki. A minősítési rendszer bevezetése az alábbi célokat szolgálta: 

• a care farmokon nyújtott szolgáltatások színvonala hasonló szinten mozogjon, ami a care farmerek és a felhasználók számára is biztonságot jelent;
• egy egységes logó, márkanév jelölje azokat a gazdákat, akiknek a terápiás szolgáltatásai megfelelnek a rendszer kritériumainak;
• a szociális és egészségügyi szakemberek körében a care farmokon nyújtott szolgáltatások népszerűbbek legyenek és eloszlassa az azokkal szembeni fenntartásokat;
• az állampolgárok magánszolgáltatókkal szembeni bizalmatlansága csökkenjen.

A minőségbiztosítási rendszer alapjait két szervezet dolgozta ki: 

• a Matmerk nevű független szervezet, ami több minőségbiztosítási és védjegyrendszert is kialakított már a norvég termékek népszerűsítése érdekében;
• a Norwegian Farmers’ Union (Norvég Gazdaszövetség), amelyen belül a green care bizottság foglalkozik a care farmerek érdekeinek képviseletével.

Ismerkedünk a rendszerrel a Norwegian Farmers' Unionnál. Amund bemutatta nekünk a minőségbiztosítási rendszer kritériumait, valamint hiányosságait is, felhívta figyelmünket néhány jó példára, nagy vonalakban a norvég agrárpolitikát is bemutatta nekünk. A tartalmas beszélgetésről külön bejegyzésben írtunk. 

A standard márkaneve „Inn pa tunet”, ami magyarul azt jelenti, „ki az udvarra.” Nem kötelező minden green care szolgáltatást nyújtó farmernek belépni a minőségbiztosítási rendszerbe, viszont a logót kizárólag abban az esetben használhatják, ha teljesítették a feléjük támasztott kritériumokat. Amennyiben a gazda úgy dönt, hogy csatlakozni szeretne az „Inn pa tunet” márkához, a Matmerk egyik biztosa – főként fizikai, biztonsági, egészségügyi szempontok szerint – ellenőrzi a gazdaságot. Ha kielégítőnek tartja a farm infrastrukturális adottságait, úgy a gazda megkapja a logóhasználat jogát, majd ezt követően évente felülvizsgálják a döntést.

Inn pa tunet logó a felújítás alatt álló pajta falán. Ahhoz, hogy a munkálatok alatt is fogadhassanak segítőket a farmon, muszáj biztonságos körülményeket teremteni. 

2010-es adatok szerint 46 620 gazdaság működött Norvégiában (Eurostat, 2010), ebből 1100 farm tartozott az „Inn pa tunet” brand-hez, de ebbe az éppen induló vagy épp szünetelő care farmok is beletartoztak, így a valós szám 300-400 közé tehető. Az interjúalanyok elmondása szerint főként a kedvezőtlenebb adottságú területekre (Észak-Norvégia, Nyugat-Norvégia) koncentrálódnak a care farmok, ahol hagyományosan az állattartás és a kisebb volumenben termelő családi gazdaságok jellemzők.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gazdák, akik már valamilyen más jellegű minősítési rendszerben is részt vesznek, nem érzik megterhelőnek a csatlakozással járó adminisztrációs feladatokat. Azok számára, viszont, akik eddig nem éltek ilyen lehetőségekkel, ez gyakran elrettentő.  

Az egyik care farmer a Vöröskereszt képzésein szerezte okleveleit. Ennek köszönhetően sokkal felkészültebben fogadja a segítőket a farmján. A norvég minőségbiztosítási rendszer egyelőre nem szab ilyen feltételeket a farmerekkel szemben, így a gazdák egyéni motivációik, lehetőségeik szerint szereznek egészségügyi, pedagógiai ismereteket.

A jelenlegi minőségbiztosítási rendszer nem nevezhető tökéletesnek, mivel szinte kizárólag biztonsági szempontok szerint vizsgálja a gazdaságokat, így lehetséges az, hogy nagyon sokan megkapják a márka használat jogát. Egyelőre a standard nem tér ki a gazda szociális, pszichés, pedagógiai felkészültségére. Ezt felismerve a két szervezet a kritérium-kategóriák bővítését vette tervbe, valamint képzésekkel, segédanyagokkal, tudás- és tapasztalatcserével igyekeznek erősíteni a farmerek ilyen irányú felkészültségét.